Elsőként a szomszéd idős nénit, aki 56 év után vesztette el élete szerelmét, és így is fel kel minden nap és igaz, már egyedül, de továbbra is gondozza azt a hatalmas kertet, ami még kettejüknek is komoly kihívást jelentett nap, mint nap. Vagy, ha körbenézek az irodában és látom azt a sok nőt, akik innovatív javaslatokkal állnak elő naponta, könnyedén oldják meg a felmerülő nehéz helyzeteket, de ha hívás érkezik az óvodából vagy iskolából, azonnal rohannak, hogy gyermeküket biztonságban tudják, majd folytatják otthonról a munkát, mert a világ nem áll meg, ha a gyermek beteg.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívumban olvasottak szerint, ha visszaugrunk az időben, láthatjuk, hogy a 19. század második felére a legtöbb nő a mezőgazdaságban dolgozott, igaz csak idényjelleggel. Az iparosodással a gyárak kapui is megnyíltak a nők előtt, elsősorban a könnyűipar: a textil-, élelmiszer- és dohányipar épített a női munkáskezekre. És ezek után merül fel bennem a kérdés, hogy abban az időben nehezebb vagy könnyebb dolga volt-e a nőknek, mint napjainkban? Rendkívül nehéz, megterhelő munkát végeztek, és a szokás úgy tartotta, hogy nem mentek vissza dolgozni házasságkötés és gyermekvállalás után.

Manapság, azonban ritkábban végeznek nehéz fizikai munkát a nők, csakhogy gyermekvállalás után nagyobb százalékban térnek vissza a munkához, és a gyermekek nevelése és a házkörüli feladatok, és háztartás vezetése délutánra marad. Mindenki döntse el maga, hogy élne-e régebbi korokban és cserélne-e korábban élő nő társainkkal, mindenesetre elgondolkodtató, azonban most koncentráljunk a jelenre.

Más nézőpontból megközelítve

Szokták mondani, hogy ahány ház, annyi szokás. Azonban, ha még ennél is tágabb körben vizsgáljuk meg, és más kultúrákat szokásait vesszük szemügyre, kedves és meglepő gondolatokat olvashatunk a női szerepek kapcsán.
A Pannonjob több, mint 1000 külföldi munkavállalót foglalkoztat az ország számos területén, ezért nem kellett messzire mennem, mikor a Magyarországon munkát vállaló nemzetek nőnapi szokásai felől és a gyengébbik nem munka világában betöltött szerepről érdeklődtem, így néhány nappal nőnap után. Kirgiz, kazah, ukrán és filippínó munkavállalóink is szívesen meséltek arról, hogy náluk milyen szokások vannak nőnap alkalmával, illetve milyen hasonlóságokat és különbségeket vélnek felfedezni itt tartózkodásuk során, a magyarországi és az otthonukra jellemző női szerepek között.

Kirgizisztán

„Március 8-a piros betűs napként szerepel a naptárban. A férfiak a hozzájuk közel álló nőket ajándékozzák csak meg. Hazámban a nők jellemzően eladói, szépségipari, vendéglátói pozíciókat töltenek be, a férfiak pedig túlnyomó többségben nehéz fizikai munkát végeznek. A legnagyobb különbség, amit én látok, hogy az én országomban az a szokás, hogy a férfi a család életében az anyagi biztonságért felel, a nő az otthon melegéről és a háztartásról gondoskodik. Magyarországon ez egyenlő részben oszlik el, ahogy én látom. Nálunk még hasonló ünnep február 23-a, a Hazavédelmező napja, ajándékkal és finom vacsorával szokás kedveskedni családunknak.” Sydykova Aizhamal

Ukrajna

„Mi nők, ezen a napon mindig kicsinosítjuk magunkat és a férfiaktól sok bókot, virágot kapunk. A háború előtt ez egy vidám ünnep volt, azonban manapság, sajnos más a helyzet. Bár a férfiak ezen a napon még mindig kitesznek magukért, virággal köszöntik fel a hozzájuk közel álló nőket. Úgy gondolom nőként nehezebbek a mindennapok, munka mellet ott a család és a háztartás is, de a nőket sokkal keményebb fából faragták, és így nem okoz ez problémát. Korábbi események miatt napjainkban sok nő kamionsofőrnek vagy buszsofőrnek állt, vagy éppen katonának. Véleményem szerint, sokkal nagyobb kihívás nőként eljutni vezető pozícióig, sokkal jobban kell teljesíteni, többet kell bizonyítani, de mi szeretjük a kihívásokat.” Kollár Sztella

„A háború miatt a nőnap is megváltozott otthon, de a családokban illő legalább virággal, édességgel felköszönteni a nőket. Korábban a férjem, majd a fiaim köszöntöttek, reggel ágyba kaptam kávét, megleptek édesességgel és virággal. Meglátásom szerint otthon és itt is meg van az egyenjogúság, a férfiaknak ugyanúgy bizonyítani kell a rátermettségüket, tudásukat, mint a nőknek. És úgy gondolom ideje november 19-ét is beírni a naptárba, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy a férfiakat is érdemes ünnepelni.” Judina Yuliia

Fülöp-szigetek

„A Fülöp-szigeteken is megünnepeljük a nőnapot néhány programmal, gyakran látni ebben az időszakban a nőkért végzett jótékonysági munkákról reklámokat a médiában. Hazánkban a legtöbb nő önálló, bátor és magabiztos a munkájában, a legnépszerűbb állások a takarítás, vendéglátás, irodai munka és a betegek gondozása. Otthon már 16 éves kortól hivatalosan végezhetünk munkát.” Raymundo Evita

Szóval, miért kellene tisztelettel adóznunk a nők előtt? Jöhetnek a világ bármely részéről, képviselhetnek bármilyen nemzetet, mindenképpen különlegesek. Fáradhatatlan munkájukról ne feledkezzünk meg, ugyanis ők igazi szuperhősök, akik minden nap képesek megváltoztatni kicsit a világot, akár egy öleléssel vagy egy apró mosollyal.

Forrás:
https://mandadb.hu/cikk/971018/Nok_munkaban

Szabó Dorina
Pannonjob