A JACKSON-TIZENEGY 4/4
A legendás vezetőedző útmutatásai a vezetésről:
Phil Jackson, az NBA történetének legendás vezetőedzője tizenegy vezetési útmutatásban összegezte azokat a számára fontos ökölszabályokat, amelyek világszintű sikerei elérésében segítették őt. Az iránymutatások első nyolc pontját előző cikkeinkben mutattuk be, az alábbiakban pedig az utolsó három javaslattal egészítjük ki az általa jegyzett pontokat.
Néha muszáj elővenni a bunkósbotot
Annak érdekében, hogy kimozdítsa játékosait a komfortzónájukból, Jackson gyakran alkalmazott váratlan edzői módszereket is. Ilyen volt az is, amikor a játékosoknak sötétben kellett összecsapniuk, vagy amikor a csapatot úgy osztotta két csoportra az edzéseken, hogy a legerősebb játékosok játszottak a leggyengébbek ellen. A bíró szerepét betöltő Jackson minden esetben az „erősebb” csapat ellen fújt, így az ők hátrányba kerültek, és megtanulták, hogy milyen nehéz jobb csapat lévén is hátrányban játszani és ezt a frusztrációt kezelni, hogy a játékvezető minden döntése igazságtalanul sújtja a csapatot. Ez a módszer természetesen nem a csapattagok büntetését szolgálta, hanem egyfajta felkészülés volt az általa említett káoszra, amely akkor fogadta őket, amikor felléptek a kosárlabdapályára. Ezek a módszerek természetesen nem voltak maradéktalanul népszerűek. Amikor egyszer egy olyan játékos sérelmezte a kemény edzés módszereket, aki később maga is szeretett volna edzővé válni, Jackson a következőket válaszolta neki: „Nem lehetsz edző, ha azt szeretnéd, hogy mindig mindenki szeressen.” Ez az idézet megmutatja, hogy Jackson azért állította stresszesebb helyzetek elé játékosait, hogy kimozdítsa a komfortzónából őket, és biztosítsa a folyamatos fejlődésüket. Ez volt szükséges ahhoz, hogy csapattagok is elérjék képességeik határát és a csapat is győztesen kerüljön ki a bajnokságból, hiszen neki a végkifejletre kellett koncentrálnia, és nem arra, hogy mindig a legnépszerűbb döntéseket hozza. Ez a probléma gyakran merül fel elsősorban a kezdő vezetők esetében is. Sokan próbálnak inkább népszerű intézkedéseket hozni ahelyett, hogy meghozzák azokat a döntéseket, amik ahhoz szükségesek, hogy az embereket kimozdítsák a komfortzónájukból és azáltal kiemelkedő teljesítményre ösztönözzék őket, illetve felkészítsék őket a nehéz helyzetekre. Tapasztalatunk alapján, sok esetben, paradox módon, pont azok a vezetők, akik soha nem használják a tudatosan és pozitív szándékkal a „bunkósbotot”, és nem helyezik kollegáikat olyan helyzetekbe, melyek a képességeik maximumát kívánják meg, sokszor elveszítik a tekintélyüket és csapataik demotiválttá vállnak. Tartsuk szem előtt Jackson intelmét, néha muszáj elővenni a bunkósbotot!
Amikor kételkedsz, ne tegyél semmit!
A riporterek gyakran élcelődtek Jacksonnal, leginkább akkor, amikor a játékosai éretlenül viselkedtek, ő azonban nem adta meg azt a heves reakciót, amit vártak tőle. Jackson véleménye szerint ugyanis mindig fontos, - kiváltképpen, ha a média is jelen van az életünkben - hogy ne az egónktól vezérelve reagáljunk az esetleges támadásokra, ezáltal is témát szolgáltatva a riportereknek. Nem kell rögtön reagálni minden helyzetre, ha elménknek adunk egy kis pihenőidőt, akkor gyakran előrevivő gondolataink lesznek, és képesek leszünk a probléma megoldására. A szervezetek irányításában is fontos tapasztalat, hogy a nehéz és bizonytalan helyzetekben is érdemes néha visszafogni az azonnali cselekvést igénylő egónkat, és adni időt egy kicsit az agyunknak a nehéz és bizonytalan helyzetek kezelésére összetett problémák megoldására. A vezetés egyik nagy kihívása, hogy mindig helyezzük kontroll alá indulatainkat és egónkat, valamint igyekezzünk professzionális, tudatos döntéseket hozni.
Felejtsd el a gyűrűt!
Jackson saját bevallása szerint mindig is utált veszíteni, már gyerekkorában is megmutatkozott, hogy szinte képtelen volt elviselni a vereséget. Ugyanakkor könyvében is leírja, edzői munkája során megtanulta, hogy mennyire kontraproduktív is tud lenni, amikor valaki túlságosan a győzelemre, vagyis a vereség elkerülésére koncentrál. Ilyenkor ugyanis előfordul, hogy elveszíti az érzelmei feletti kontrollt. Egyszerűen meg kell teremteni a sikerhez szükséges megfelelő körülményeket, az eredménykényszert pedig el kell engedni.
Jackson mindig arra biztatta a játékosokat, hogy ne a célra, hanem az utazásra koncentráljanak. Ha megfelelően játszunk, és van bátorságunk kosárlabdázóként, valamint emberként is fejlődni, az a bizonyos nyereség majd jön magától.
A szervezetek és csoportok vezetői is gyakran esnek abba a hibába, hogy szinte kizárólag csak a célok kijelölésére, az elvárt eredmények meghatározására helyezik a hangsúlyt. Azonban nagyon fontos, egy olyan rendszer kialakítása, ami a szervezet és egyének számára is biztosítja a folyamatos fejlődést. Ha ez megtörténik, az eredmények jönnek maguktól. A jövőkép alkotásakor is számos cég fogalmazza meg azt, hogy piacvezető szeretne lenni valamely területen, de nem veszi észre, hogy a végcél meghatározása mellett az odavezető útra is koncentrálni kell, azaz fejleszteni az egyéneket és a folyamatokat, kialakítani a megfelelő rendszereket és az eredmények jönni fognak maguktól. Vegyünk hát példát Jacksonról, soha ne csak a győzelem lebegjen a szemünk előtt, sokkal inkább az ahhoz vezető útra, koncentráljunk a folyamatos fejlesztésre!
Meglátásunk szerint Phil Jackson élettörténete és útmutatásai nagyon jól használhatóak szervezetfejlesztési berkekben is, ezért mindenkit, akit érdekel a téma, arra buzdítunk, hogy lapozzanak bele a Tizenegy gyűrű című könyvébe, amelyben további izgalmas történeteket és javaslatokat oszt meg az olvasóval.
Forrás: Tizenegy gyűrű - A legendás NBA-edző önéletrajza - Hugh Delehanty - Phil Jackson (2021)