Egymásnak ellentmondó üzeneteket olvashattunk, hallhattunk a munkaerőpiacon várható fejleményekkel kapcsolatban. Vannak, akik vészjeleket adnak, mások óvatosan, de határozottan figyelmeztetnek, hogy a magyar növekedést, elképesztően magas foglalkoztatási szintet mégiscsak negatívan érintheti a nyugati / globális gazdasági megtorpanás és a többi kiszámíthatatlan, de garantáltan kellemetlen hatás - autóipar gyengélkedése, brexit, kereskedelmi háborúk, stb.  (Jó, hogy az 1990 előtt trendi „begyűrűzés” szó már eltűnt a szótárból…) Sőt, konkrétan már lehetett leépítésekről, gyárbezárásról, rendelés-csökkenésről is olvasni híreket. Intő jel az is, hogy sok helyen a kölcsönzött munkaerő létszámát csökkentik, a természetes lemorzsolódást nem pótolják, létszámstop-ot hirdetnek. Tavaly novemberi internetes cikk: „Az autóipar menthetetlen: készüljünk fel, egy autógyár maradhat Magyarországon”

Ezek mellett a prognózisok mellett viszont továbbra is jelennek meg statisztikai adatokkal, matematikai extrapolációkkal megspékelt tudósítások arról, hogy még sokáig fennáll majd a szinte katasztrofális munkaerőhiányos állapot hazánkban. Csak két szalagcím a közelmúlt híreiből: „Drágább vendégmunkásokat alkalmazni, mégis csapatokban hozzák őket”;  „Drámai a helyzet a régiónkban - Magyarország az élen” (mármint munkaerőhiánytól szenvedő cégek arányában, a Moody’s felmérése szerint).

A kérdés több, mint izgalmas: most akkor mi lesz a munkaerőpiacon? Melyik lesz erősebb: az ipari, gazdasági lassulás munkaerőt „felszabadító” hatása, vagy az elérhető munkaerőt csökkentő sajátosságok együttes hatása (például az évi kb. 40.000 munkavállót „eltüntető” demográfia)? Meddig folytatódik a statisztikai trend, ami szerint csökken a betöltetlen állások száma a piacon?

Egy HR szakemberek számára rendezett konferenciánkon a feltett kérdésre – szeptemberben – még így oszlott meg a 78 válaszadó véleménye:

Nos, a mi HR szolgáltatói kristálygömbünk azt mutatja, hogy ez az év három kategóriába osztályozza majd a vállalatokat, a munkaerőpiaci hatások és teendőik szempontjából:

• A) Cégek, amelyek nyertesei lesznek a változásoknak és továbbra is a munkaerőfelvétel, toborzás, szakember-vadászat lesz a prioritásuk.
• B) Cégek, amelyeket minimálisan érintenek a változások, a megtartás lesz a fő feladatuk.
• C) Cégek, amelyeknek csökkenteniük kell a létszámot, és a szűkítésből következő feladatok lesznek a rangsoruk elején.

Nagy valószínűséggel mindhárom halmaz egyszerre, párhuzamosan lesz jelen a közeljövőben és ez bizony egy másféle dinamikát pörget fel a munkaerőpiacon, amihez újra csak alkalmazkodni kell, ha valaki nem a passzív áldozata akar lenni a helyzetnek. Hogy milyen arányok alakulnak majd ki a három kategória között, azt pl. a vállalatok iparága, földrajzi elhelyezkedése, központi (multiknál: Corporate) stratégiája, piaci helyzete határozza meg – a felsorolás még folytatható lenne… A trendek már látszanak. A cégvezetők, HR szakemberek már jó eséllyel tudják, hogy saját vállalatuk melyik irányba tart, az A-B-C halmazok közül melyikbe esik.

Melyik kategóriában mik a nyerő (vagy legalább veszteség-elkerülő) taktikai lépések? Vannak olyan intézkedések, amiket mindhárom kategóriában észszerű és szükséges megtenni? Cikkünk folytatásában visszatérünk ezekre. 

Pannonjob

2020 január