MEGLEPŐ MUNKAERŐPIACI MUTATÓK A PANDÉMIA ÁRNYÉKÁBAN
A tavalyi év új helyzet elé állított legtöbbünket, a COVID-19 járvány megjelenésével hatalmas kihívásokkal kellett szembesüljön többek között a vendéglátó és a turisztikai szektor, ezenfelül sok vállalatnál tömeges elbocsájtások és kényszerűen bevezetett részmunkaidős foglalkoztatás, illetve távmunka vált szükségessé, nem is beszélve az egészségügyi intézmények hatalmas leterheltségéről. Ez az időszak kétségkívül rugalmasságot követelt meg munkáltatói és munkavállalói oldalról egyaránt, így bizonyosasan nagy hatással volt a munkaerő-piac alakulására is, de milyen mértékű volt a járvány okozta változás és milyen hosszú távon befolyásolta a munkaerőpiaci folyamatokat?
MI TÖRTÉNT 2020-BAN?
Hazánkban 2020. márciusában kezdődött a COVID-19 járvány első hulláma, melynek lecsengésével, 2020. június 18-án megszűnt a veszélyhelyzet, de életbe lépett a járványügyi készültség. 2020 I. félévében a foglalkoztatottak átlagos létszáma a 15–74 éves népességben 4 millió 437 ezer fő volt, ami 67 ezerrel kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A foglalkoztatás szintje áprilisban volt a legalacsonyabb, majd a korlátozó intézkedések feloldásával párhuzamosan fokozatosan emelkedett ez a szám, júniusban már elérte a – járványt és a korlátozó intézkedéseket megelőző – januári értéket.
A járvány miatti munkától való távolmaradás következménye volt, hogy a ledolgozott órák átlaga is jelentősen elmaradt az addig megszokott óraszámoktól, ez legmarkánsabban áprilisban jelentkezett, amikor heti szinten közel 9 és fél órával dolgoztunk kevesebbet.
A rendszeresen távmunkában, illetve home office-ban dolgozók aránya áprilisban volt a legmagasabb (8,4%). Júniusban csökkent ugyan ez az arány, de még így is többszöröse volt a szokásosnak.
2020 I. félévében a foglalkoztatottságban bekövetkezett változások eltérően érintették az egyes régiókat. Míg Budapesten és a pesti régióban minimálisan nőtt az előző évihez képest (0,4, illetve 0,3 százalékponttal), addig a többiben csökkent a foglalkoztatottság, ugyanebben az időszakban a Dél-Alföldön nőtt a legjelentősebben a munkanélküliségi ráta (a 15–74 évesek körében) 1,6 százalékponttal. Az alkalmazásban állók létszámcsökkenése a turizmus és a vendéglátás területén volt a legjelentősebb.
A rendszeresen távmunkában, illetve home office-ban dolgozók aránya áprilisban volt a legmagasabb (8,4%). Júniusban csökkent ugyan ez az arány, de még így is többszöröse volt a szokásosnak.
2020 I. félévében a foglalkoztatottságban bekövetkezett változások eltérően érintették az egyes régiókat. Míg Budapesten és a pesti régióban minimálisan nőtt az előző évihez képest (0,4, illetve 0,3 százalékponttal), addig a többiben csökkent a foglalkoztatottság, ugyanebben az időszakban a Dél-Alföldön nőtt a legjelentősebben a munkanélküliségi ráta (a 15–74 évesek körében) 1,6 százalékponttal. Az alkalmazásban állók létszámcsökkenése a turizmus és a vendéglátás területén volt a legjelentősebb.
A 2021-ES ÉV ALAKULÁSA, MUNKAERŐPIACI ADATOK
Az elmúlt öt év során a munkanélküliek országos arányát tekintve kétségkívül 2019-ben értük el a legalacsonyabb mutatókat (országosan 3,2%), ami azt jelenti, hogy átlagosan ebben az évben voltak foglalkoztatva a legtöbben az aktív (15-64 éves) népesség körében. A munkanélküliek arányát mutató rátának a folyamatos, több éves csökkenő tendenciáját törte meg a járvány berobbanásának éve azzal, hogy az éves munkanélküliség országos átlaga 4,1%-ra emelkedett. Bár az idei I. negyedév a KSH adatai szerint növekedést mutat (4,4%), mégsem beszélhetünk olyan lényegi, negatív változatozásról, amitől sok gazdasági elemző tartott. Ha a Covid hatását összehasonlítjuk a 2008-2009-es válság munkaerőpiacra gyakorolt hatásával, elmondhatjuk, hogy a 2008-ban induló gazdasági visszaesés sokkal súlyosabban és sokkal elhúzódóbban érintette a magyar munkaerőpiaci helyzetet. A váláság hatására a 2008 II. negyedévében még 7,7% mértékű munkanélküliségi ráta 2009 végére elérte a 10,5%-ot, azaz a munkanélküliségi ráta közel 3%-kal nőtt, ami abszolút számokban azt jelenti, hogy 115 000 emberrel emelkedett a munkát keresők száma. A pandémia munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról elmondható, hogy jóval kisebb mértékben és jóval rövidebb ideig éreztette a hatását. A 2019 év elején - a járványt megelőző időszakban - mért 3,2%-os munkanélküliségi ráta nem sokkal több, mint egy év után újra 4%-alatt van (2021 május), és a járvány legsúlyosabb időszakában a munkanélküliségi ráta emelkedés is kevesebb, mint 2%-os volt.
Különösen abból látszik, hogy nem emelkedett a munkanélküliek és így az elérhető munkaerő száma radikálisan, ha figyelembe vesszük, hogy a válság előtt rendkívül alacsony volt a munkanélküliek száma. Hiszen még a járvány okozta válság maximális munkanélküliségi mutatója is 2 %-kal kevesebb, mint a 2008-as válság előtti munkanélküliségi ráta.
ÖSSZEGZÉS
Bár azt mondhatjuk, hogy hazánkban a járvány hatására történtek ugyan elmozdulások a munkanélküliségi és foglalkoztatási ráta alakulásában, azonban a termelő vállalatoknál továbbra is a munkaerőhiány a jellemző, tehát nincs annyi aktív munkavállaló, amennyire gazdaságunk, ipari folyamataink zökkenőmentes működéséhez szüksége lenne. Talán meglepő módon, de a pandémia okozta gazdasági hatások nem hozták el azt a helyzetet, hogy enyhüljön a munkáltatókon a munkaerőhiány okozta nyomás, így bizonyos szektorokban már súlyos munkaerőhiánnyal szembesülnek a vállalatok, annak ellenére, hogy a várható negyedik hullám és a jelen lévő alkatrész hiány is bizonytalanná teszi a gazdasági helyzetet.
Ennek oka főként a demográfiai folyamatokban keresendő, hiszen jelenleg és a jövőben is sokkal több ember fog várhatóan nyugdíjba vonulni és gazdasági szempontból inaktívvá válni, mint ahányan belépnek a munkaerőpiacra. Ez minden egyes évben több 10.000 fővel csökkenti az munkaképes lakosság számát Magyarországon. Mivel ezek a demográfiai folyamatok csak nehezen, és akkor is csak nagyon hosszú távon változtathatók meg, fel kell készülni az állandósuló munkaerőpiaci nyomásra. Bizonyíték erre az is, hogy még egy ilyen, az életünket nagy mértékben befolyásoló, jelentős gazdasági visszaesést hozó válság sem teremtett olyan helyzetet, ami enyhítette volna az ipari vállalatok munkaerőpiaci problémáit.
Így a jövőben is nagy kihívás lesz a szükséges munkaerő pótlása, amit a jövőben a régiók, megyék közötti jelentős foglalkoztatási különbségek kiegyenlítésével illetve sok esetben a külföldi, elsősorban szomszédos harmadik országbeli (ukrán vagy szerb) munkavállalók foglalkoztatásával lehet megoldani.
Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mpf/mpf202/index.html