Vissza az irodába – a munkáltató munkába járással kapcsolatos költségei
Jóllehet, a járványügyi veszélyhelyzet az otthoni munkavégzés elterjedését nagymértékben erősítette, ettől függetlenül a munkáltatók mindennapi jogalkalmazása során számos esetben hangzik el még ma is a kérdés: a munkáltató milyen mértékig köteles részt vállalni a munkába járással kapcsolatos költségekben?
E tárgykörben több jogszabály-, nevezetesen a Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény), a Személyi jövedelemadóról szóló törvény (1995. évi CXVII. törvény) illetve a Munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítéseket részletesen szabályozó kormányrendelet (39/2010. Kormányrendelet) együttes értelmezésére van szükség kérdések pontos megválaszolásához.
Első lépésként fontos annak tisztázása, hogy a fentebb is megjelölt kormányrendelet szerinti munkába járásról beszélünk-e vagy sem, vagyis megvalósul-e, hogy:
- közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá.
- közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét - annak földrajzi elhelyezkedése miatt - sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították.
Amennyiben a fentiek szerinti munkába járás teljesül, attól kezdve alapelvként rögzíthető, hogy a Kormányrendelet azt írja elő, mit köteles a munkáltató megtéríteni-, míg a Személyi jövedelemadó törvény adójogi szempontból-, ugyan a kormányrendeletben foglaltakra támaszkodva, ám annál tágabban teszi lehetővé a munkába járással kapcsolatos költségek adómentes megtérítését.
A fentiekből kiindulva például közigazgatási határon kívülről munkába járó munkavállaló esetén a Kormányrendelet kötelezően előírja a munkába járást szolgáló bérlet vagy menetjegy árának 86%-os mértékű térítését-, míg az adótörvény ennél szélesebb körben, a bérlet vagy menetjegy árát annak 100%-ig történő adómentes megtérítését is lehetővé teszi.
Ugyanezen elv igaz a személygépkocsival megvalósuló munkába járásra is, hiszen a Kormányrendelet (azon esetekben, amikor a munkáltató a Kormányrendelet szerint köteles ily formában megfizetni a munkába járási költségeket) 9 Ft/km mértékig írja elő a kötelezően fizetendő költségtérítést, míg az adótörvény 15 Ft/km mértékig lehetővé teszi az adómentes költségtérítés megfizetését.
Az adómentes kifizetéshez a munkáltató oldalán azt sem szükséges vizsgálni, hogy a munkavállaló nyilatkozatában szereplő cím (amely címről a munkába járás teljesül) szerepel-e a munkavállaló lakcímkártyáján, hiszen sem a lakóhely, sem a tartózkodási hely definíciója nem tartalmaz lakcímkártyára vonatkozó megkötést a Kormányrendeletben.
Összefoglalva a fentieket, e tárgykörben az irányadó Kormányrendelet a munkáltató számára kötelezően fizetendő költségtérítés mértékét-, míg a Személyi jövedelemadó törvény az adójogi kereteket szabályozza.
Szalai Balázs
Bérszámfejtési üzletágvezető
Pannonjob Kft.