Gondolatok a változásról…
„Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek! Ennyi az egész.” – áll egy Zen bölcsességben. Milyen egyszerűnek is tűnik ez! Ha így van, vajon mégis miért érezzük ezt másképp a mindennapokban a legtöbben, akár magán, akár szakmai életünkben történik?
Miért van az, hogy környezetünk adaptivitást, sőt proaktivitást vár el tőlünk, és racionálisan tisztában is vagyunk azzal, hogy ezeknek az elvárásoknak meg kell felelnünk, ám mégis sokszor egész testünk, lelkünk tiltakozik ellene, és a megvalósítás néha fizikai fájdalommal jár.
Túl azon, hogy az emberi alaptermészet része az állandóság, a biztonság keresése és fenntartása, talán azért is, mert keveset tudunk a változások módjáról, menedzseléséről, hatásairól. Pedig ebben a témában is léteznek ökölszabályok, amiket ha ismerünk, ha nem, ha tudomást veszünk róluk, ha nem, akkor is működnek, hatnak. Íme, néhány ilyen ökölszabály!
Milyen változásokat kell egyáltalán menedzselni? A változások két típusa különböztethető meg alapvetően. Az egyik típust morfostatikus változásoknak nevezzük. Ezek általában a rendszer egyes elemeire hatnak csak, de a rendszer egészét nem érintik. Ezek menedzselése nem szükséges. Ilyenkor rutinszerű döntéseket hozunk, amik nagy érzelmi hatást nem váltanak ki bennünk. Ezen döntések meghozatala ennél fogva nem okoz problémát.
A másik típust morfogenetikus változásnak nevezzük. Ezek a változások általában a rendszer egészét érintik. Ilyen, a hétköznapi életben előforduló változások közül, egy esküvő, egy gyermek születése, valamely hozzátartozó elvesztése, egy költözés, egy munkahelyváltás. Az üzleti életben, egy új vevő megjelenése, egy új termék bevezetése, nagyobb létszám bővülés, leépítés, egy akvizíció stb. Ezek bizony olyan változások, amelyeket menedzselni kell!
Fontos ökölszabály, hogy a változásokhoz való alkalmazkodás lassú folyamat! Akárhogyan is szeretnénk gyorsítani, nem fog menni! Időt kell hagyni minden érintettnek benne! És nem vagyunk egyformák! Mindenkinek eltérő idő kell ahhoz, hogy érzelmileg is tudjon azonosulni az adott változással! Merthogy ez itt a lényeg! A változásokhoz nem lehet racionálisan alkalmazkodni, csak és kizárólag emocionálisan!
Tévúton jár az, aki úgy gondolja, hogy ez így működik: én elmondtam mi változik, ti pedig okos, racionális emberek lévén ezt megértitek, elfogadjátok és alkalmazkodtok hozzá, a jövőben pedig ezt így is csináljátok. Szerintem sok vezető követte már el ezt a hibát, majd amikor nem érte el a kitűzött célt, vagy nagy árat fizetett érte, nem tudta ezt mire vélni.
A sikeres változtatásnak négy sikerkritériuma van:
1. Eljussunk a kívánt állapotba!
2. Ez feleljen meg a várakozásainknak!
3. A szervezet egészének túlzott ráfordítása nélkül menjen végbe!
4. A szervezet egyes tagjainak túlzott ráfordítása nélkül menjen végbe!
2. Ez feleljen meg a várakozásainknak!
3. A szervezet egészének túlzott ráfordítása nélkül menjen végbe!
4. A szervezet egyes tagjainak túlzott ráfordítása nélkül menjen végbe!
Mit is jelentenek ezek a sikerkritériumok? Talán az elsőhöz nem kell kiegészítést fűzni, ez eléggé egyértelmű. A második is ismerős lehet mindenkinek. Ki ne tette volna már fel a kérdést magában egy változtatás után: „Én valóban ezt a lovat akartam?”
De talán a harmadik és negyedik kritérium az, ami a legkevesebb figyelmet kapja a hétköznapokban. De ki ne hallott volna már széthulló családokról, tönkrement cégekről, munkahelyi öngyilkosságokról, kiégett, befásult munkatársakról stb. Ezek sokszor egy rosszul sikerült változtatás „végtermékei”. Megéri?
Ha fel is tesszük a kérdést, talán már túl későn. Hogy a jövőben ne kelljen ezt kérdezni magunktól, vegyük figyelembe ezt a négy sikerkritériumot. Ha ezt megtesszük, már az első lépésen túl vagyunk, hogy esélyünk legyen egy sikeres változtatás megvalósítására. Hadd zárjam a mai gondolatokat ismét egy idézettel! Ígérem, nem fejezem be ezzel, következő cikkemben tovább gondolkodom.
„A változás nem mindig rossz, akkor se, ha először rossznak tűnik!” (ismeretlen szerző)
Fejes Gábor
Óbudai Egyetem - mestertanár
Ha fel is tesszük a kérdést, talán már túl későn. Hogy a jövőben ne kelljen ezt kérdezni magunktól, vegyük figyelembe ezt a négy sikerkritériumot. Ha ezt megtesszük, már az első lépésen túl vagyunk, hogy esélyünk legyen egy sikeres változtatás megvalósítására. Hadd zárjam a mai gondolatokat ismét egy idézettel! Ígérem, nem fejezem be ezzel, következő cikkemben tovább gondolkodom.
„A változás nem mindig rossz, akkor se, ha először rossznak tűnik!” (ismeretlen szerző)
Fejes Gábor
Óbudai Egyetem - mestertanár