Gondolatok a változásról 2. rész
„Mindenki azzal foglalkozik, hogyan lehetne megváltoztatni a világot, de arra senki nem gondol, hogy önmagát változtassa meg.” – írta Lev Tolsztoj. Ha már a témában született első írásomat is idézetekkel kereteztem, miért legyen ez másképp most?
Úgy gondolom, a világhírű orosz író gondolata kiváló felütés a mai témánkhoz.
Az első részt azzal zártam, hogy a sikeres változtatás négy sikerkritériumát elemeztem. Induljunk hát innen. Ha a sikerkritériumokat ismerjük, és legalább fejben úgy terveztük meg a változtatást, hogy ezeknek megfeleljen, fontos, hogy a következő három feltétel is teljesüljön:
Az első részt azzal zártam, hogy a sikeres változtatás négy sikerkritériumát elemeztem. Induljunk hát innen. Ha a sikerkritériumokat ismerjük, és legalább fejben úgy terveztük meg a változtatást, hogy ezeknek megfeleljen, fontos, hogy a következő három feltétel is teljesüljön:
1. Légy körültekintő! (Gondolkozz rendszerben!)
2. Embertársaidat vedd emberszámba!
3. Lassan jársz, tovább érsz! A változások (morfostatikus) mindig rendszerszintűek.
Már itt is sokan hibát követnek el, amikor úgy gondolják, hogy a tervezett, majd végrehajtott változtatás csak lokális lesz, és a rendszer többi részét nem érinti. Ki kell, hogy ábrándítsam azokat, akik hisznek, bíznak, reménykednek ebben!
Képzeljék el azt a példát, amikor a strandon egy felfújt, hatalmas matrac egyik végén ülnek, és a másik végére, a toronyból ráugrik valaki más. Ugye mindenki látott már ilyet? A hatás egyértelmű! Hát a változások ilyenek. Jobb ezt előre látni és felkészülni rá, mint kitenni magunkat és mást a nem várt dolgoknak. A második feltétel is fontos. Társadalomban, emberi közösségben, mikroközösségekben élünk. Minden változás, amit kezdeményezünk, vagy amit mások kezdeményeznek, hat ránk és az adott csoport tagjaira. Változtassunk úgy, hogy magában a változás folyamatában és az után is, mindannyian emberek maradhassunk, embernek érezhessük magunkat!
És végül, harmadik feltételként egy jól ismert közmondást idéztem. Ezzel tökéletesen leírható a változásokhoz való alkalmazkodás sebessége. Ahhoz, hogy a hatások internalizálódhassanak, időre van szükség.
És végül, harmadik feltételként egy jól ismert közmondást idéztem. Ezzel tökéletesen leírható a változásokhoz való alkalmazkodás sebessége. Ahhoz, hogy a hatások internalizálódhassanak, időre van szükség.
A változások igenis lassan működnek! Soha, de soha nem működtek, működnek és fognak működni máról holnapra. Az, aki ezt várja, vagy nem ismeri a változások működésének mechanizmusát, vagy egész egyszerűen csak az emberi lelket. Ehhez kapcsolódóan kell beszélni a változtatások szakaszairól is.
Három szakaszt különböztethetünk meg jól egymástól: a felengedés, mozgatás és a megszilárdítás szakaszait. Hogy ez jól érthető legyen, hadd hozzak egy konyhai példát segítségül. Ahhoz, hogy a fagyasztott alapanyagból ételt tudjunk készíteni, meg kell várnunk, hogy az kiolvadjon. Mikor ez megtörtént, elkészülhet a tervezett fogás. Mikor már mindenki jól lakott, a maradékot szépen elcsomagolva ismét lefagyasztjuk egy későbbi fogyasztás céljából. Ezek a szakaszok nem kihagyhatóak, és nem felcserélhetők. A változtatások során sem.
Először elő kell készíteni a terepet a változtatásokhoz, ki kell mozgatni a szervezetet az adott, rögzült állapotából. Mikor ez megtörtént, csak akkor lehet végrehajtani a szándékolt változtatást. Majd végül stabilizálni kell az új állapotot. Ezen dolgozni kell! Nem keveset és nem kevés ideig. Ahogy a kiásott, majd visszatemetett föld is tömörödik még jó ideig.
Három szakaszt különböztethetünk meg jól egymástól: a felengedés, mozgatás és a megszilárdítás szakaszait. Hogy ez jól érthető legyen, hadd hozzak egy konyhai példát segítségül. Ahhoz, hogy a fagyasztott alapanyagból ételt tudjunk készíteni, meg kell várnunk, hogy az kiolvadjon. Mikor ez megtörtént, elkészülhet a tervezett fogás. Mikor már mindenki jól lakott, a maradékot szépen elcsomagolva ismét lefagyasztjuk egy későbbi fogyasztás céljából. Ezek a szakaszok nem kihagyhatóak, és nem felcserélhetők. A változtatások során sem.
Először elő kell készíteni a terepet a változtatásokhoz, ki kell mozgatni a szervezetet az adott, rögzült állapotából. Mikor ez megtörtént, csak akkor lehet végrehajtani a szándékolt változtatást. Majd végül stabilizálni kell az új állapotot. Ezen dolgozni kell! Nem keveset és nem kevés ideig. Ahogy a kiásott, majd visszatemetett föld is tömörödik még jó ideig.
A mai gondolatokat a változtatás erőterének bemutatásával fogom zárni. Ebben az erőtérben két nagy erő figyelhető meg. A hajtóerők és a fékezőerők. A hajtóerőket azok adják, akik felismerik a változás szükségességét, elkerülhetetlenségét. Valószínűleg ők azok, akik a majdani pozitív hatásokat is érzik, ezért előbb vagy utóbb, de teljes mellszélességgel a változás mellé állnak. A fékezőerők azok, akik bármely okból, akár személyes okokból is, a változás ellen vannak. Csak szimplán ellenállnak, vagy dolgoznak is ellene. Tehetik ezt szóban agitálva, vagy tevőlegesen szabotálva is. Lényeges, hogy vélt, vagy valós ellenérdekeltség vezérli őket! De elég akár a szűklátókörűség, a kevés információ, a kényelem is ehhez.
Fontos! A fékezőerőket fel kell ismernünk, és dolgoznunk kell azon, hogy hajtóerőkké váljanak. Ha ez nem megy, előbb vagy utóbb távoznak a szervezetből, vagy nekünk kell őket eltávolítani onnan. Ígérem, a következő alkalommal folytatjuk. És most jöjjön a keret, a mai záró idézet: „Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.” (William James)
Fejes Gábor, Óbudai Egyetem - Mestertanár
Fejes Gábor
Óbudai Egyetem - mestertanár